A mosoly mindent megváltoztat. Lágyítja az arcvonásokat, fényt ad az arcnak, és ami a legfontosabb: a hangulatot is megváltoztatja. Egy rövid éjszaka vagy nehéz nap után is segített más szemmel nézni magamra. És legyünk őszinték: egy őszinte mosoly gyakran ragyogóbb, mint bármilyen rúzs.
Megtanultam hallgatni a testemre (és több vizet inni)
Smink nélkül bizonyos jeleket lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Feszülő bőr, fakó arcszín, fáradtság… Rájöttem, hogy a testem üzen nekem, és hogy egyszerű dolgokkal is segíthetek rajta. A több vízivás szinte ösztönössé vált, egyfajta napi rituálévá.
Ez az apró szokás meglepően nagy hatással volt a közérzetemre. Energikusabbnak és komfortosabban éreztem magam a bőrömben. Rájöttem, hogy az öngondoskodás gyakran nagyon egyszerű lépésekkel kezdődik.
Abbahagytam az aprólékos önvizsgálatot
Ismered azokat a nagyítós tükröket, amelyek elképesztő pontosságot ígérnek? Smink nélkül elvesztették a varázsukat. Szó szerint hátrébb léptem. Elkezdtem az arcomat egészként nézni, nem pedig minden apró részletet külön.
Ez felszabadító érzés volt. Felhagytam a tökéletesség hajszolásával, és lelki nyugalmat nyertem. Kevesebb önkritika, kevesebb felesleges stressz, több idő az igazán fontos dolgokra. Az önbizalmam szinte észrevétlenül nőtt.
Elbúcsúztam a filterektől
Ahogy egyre jobban törődtem a bőrömmel és elfogadtam magam, a képeken használt filterek hirtelen idegennek tűntek. Őszinteségre, összhangra vágytam. Nem tökéletesen elsimított arcra, hanem a sajátomra – olyanra, amilyen.
Nem démonizálom a filtereket, de felfedeztem, milyen jó érzés természetesen megmutatni magam. Ez az őszinteség sokkal többet adott, mint gondoltam volna.
Ma kevesebb időt töltök a tükör előtt, kevesebbet aggódom az eső, a meleg vagy az izzadás miatt. A smink elhagyásával valami sokkal értékesebbet kaptam: nyugodtabb kapcsolatot önmagammal. És most már tudom, hogy a legszebb „kiegészítő”, amit viselhetünk, az az önbizalom.
