A kis kulcs, amely ezer kalandot rejtett

Talán most is a kezedben tartod, és azon tűnődsz: mi ez a furcsa fémdarab? Olyan, mint egy apró csavarkulcs, egy sörnyitó rokona, vagy valamilyen régen elfeledett mesterség eszköze.

De ha emlékszel a járdán csattogó kerekek hangjára, a krétával rajzolt ugróiskolára, a forró aszfalt illatára egy nyári délutánon – azonnal tudnád.

Ez egy kulcs a régi, állítható görkorcsolyához.

Nem akármilyen kulcs. A te kulcsod.

Amikor a kerekeket ki kellett érdemelni

Mielőtt megjelentek a mai modern, műanyag görkorcsolyák, léteztek a fémből és bőrből készült darabok, amelyeket erős cipőkhöz csatoltunk. A kerekek pörögtek, és kalandot ígértek.

Minden párhoz járt ez a kis, jelentéktelennek tűnő eszköz.

Mi volt a feladata? Egyszerű varázslat:

→ Meghúzni a csatokat, amikor egyre gyorsabban száguldottál
→ Meglazítani a pántokat, amikor a lámpák felgyúltak, és ideje volt hazamenni
→ Állítani rajta, ahogy a lábad nőtt, szezonról szezonra

Kulcs nélkül? Nincs korcsolya. Ennyire fontos volt.

Ezért hordtuk a nyakunkban madzagon, mint egy kitüntetést. Az ing alá rejtve, minden lépésnél csilingelve. Ha elvesztettük, a kaland csenddé változott – egészen addig, amíg nem kaptunk újat (és vele együtt egy új kulcsot).

Miért olyan különleges ez a kis fémdarab?

Kattintson az alábbi „Következő→” gombra az olvasás folytatásához!