Pár évtizede még úgy hittük, hogy a diófának semmi sem árthat. Mára az egyik legsérülékenyebb gyümölcsfánk lett. Óriási károkat okoz a nyugati dióburok-fúrólégy pusztítása a kiskertekben és a dióültetvényekben egyaránt, ami miatt vegyszeres védekezés nélkül szinte lehetetlenné vált egészséges diót termeszteni.
Viszont, ahogy egyre nagyobb a hazai diófa-pusztulás, úgy jön fel amerikai rokona, a pekándió, aminek a termése elképesztően finom, ráadásul a fáját sem károsítja a dióburok-fúrólégy!
Növényvédelme is egyszerű, kifejezett kártevője, kórokozója nincs is, legalább is nem jelent még meg.
A pekándió ültetése tényleg jó ötlet lehet a hagyományos dió helyett, mert nemcsak, hogy ellenállóbb e kártevővel szemben, de sokan még ízletesebbnek is találják. Azonban fontos megjegyezni, hogy nem önporzó, így legalább két különböző fajtát kell ültetni a megfelelő megtermékenyülés érdekében. Előnyös tulajdonsága még, hogy jól alkalmazkodik a magyarországi klímához, és a tapasztalatok szerint jól tűri a téli fagyokat is. A gyors növekedéshez azonban sok vízre és tápanyagra van szüksége.
Mit kell tudni a pekándióról?
Az észak-amerikai indiánok kedvelt csemegéje volt évezredeken át. A faj őshazájában a Mexikói-öböltől Kanada déli részéig fordul elő, így érthető, hogy elég különböző adottságokhoz alkalmazkodott, illetve, sok eltérő változata alakult ki. A pekándió a mi diónk rokona. Azonosak a tulajdonságai, viselkedésmódja egyezik a mi diónkéval.
