Észak, dél, nyugat és kelet Európában is előfordulhatnak a hasonló habitusú növények, szóval gyakran találkozunk velük útszéleken, réteken, parlagokon és régi kertekben. Leveleik általában egyszerűek, esetenként rozetta formában nőnek, és a virágzat nem feltétlenül feltűnő. Ha valaki a helyi pásztoroktól, kertészekről vagy idősebb falubeliektől kérdez, gyorsan kiderül, melyik növényre gondolnak a papsajt szó alatt. Én is így tanultam meg, ahogy sokan mások is, beszélgetve azzal a piaci árussal, aki még mindig gyűjti tavasszal a friss példányokat.
Immunerősítő hatás, amit jórészt elfeledtünk
Nem kétes mechanizmusokról beszélek, hanem hagyományos használatról és népi tapasztalatokról. A helyiek mindig azt mondták, hogy tavasz elején, amikor a szervezetnek szüksége van a feltöltődésre, a papsajtot érdemes gyűjteni. Főzve, párolva, vagy frissen salátába téve vitaminokkal, ásványi anyagokkal és antioxidánsokkal látta el a családokat. Sok idős ember emlékszik arra, hogy a megfázásos időszakokban gyakran fogyasztották, mert ‘védi a tüdőt és a vért’. Modern vizsgálatok is arra utalnak, hogy a vad zöldek rendszeres fogyasztása hozzájárulhat az immunrendszer működéséhez, a gyulladások csökkentéséhez és az általános vitalitáshoz.
Hogyan használták régen?
Kattintson az alábbi „Következő→” gombra az olvasás folytatásához!
