Ha valaki úgy dönt, hogy visszahozza ezeket a hagyományokat, fontos a fenntarthatóság. Ne pucoljunk ki teljes területeket, hagyjunk vissza a további szaporodáshoz, és tartsuk tiszteletben a helyi szabályokat. A kiskertekbe érdemes olyan fajtákat ültetni, amelyek jól tűrik a változó körülményeket, így egész évben biztosítható a friss zöldek forrása. A közösségi kertekben való csere is jó megoldás, ott a tudás és a magok is áramlanak.
Vissza a gyökerekhez
Az egyik legnagyobb veszteség az, hogy elvesztettük a kapcsolatot azzal, amit a táj kínál. Amikor újra letérünk a kitaposott utakról, és meghallgatjuk az idősebbek történeteit, egy egyszerű levelet sokkal többre értékelünk. A papsajt nem csodaszer, mégis értékes. Megtanít arra, hogy a természet gyakran a legegyszerűbb megoldásokat kínálja a mindennapi gyengeségekre. A helyi piacokon látható, hogy aki figyel, megtalálja a régi ízeket és a hasznos növényeket. Néha elég lelassulni, leülni a mező szélére és figyelni, ahogy a nap felmelegíti a leveleket, hogy visszaadja a régi ízek emlékét.
Kattintson az alábbi „Következő→” gombra az olvasás folytatásához!
